A platti vagy széleshátú fogasponty (Xiphophorus maculatus) a csontos halak (Osteichthyes) osztályába, ezen belül a fogaspontyalakúak (Cyprinodontiformes) rendjébe és az elevenszülő fogaspontyfélék (Poeciliidae) családjába tartozó faj.
Megnevezés: Platti
Tudományos megnevezés: Xiphophotus maculatus
Osztály: Csontos halak
Alosztály: Sugaras úszójú halak
Rend: Fogaspontyalakúak
Család: Elevenszülő fogaspontyfélék
Előfordulása:
A vad plattik Mexikó, Guatemala és Honduras területén honosak. Kereskedelmi méretekben tenyésztik, a kapható egyedek tenyészváltozatok. Eredetileg testük szürkés színű, sötét foltokkal, de rengeteg színvariációban kitenyésztették.
Megjelenésük:
Testmérete: hím 3-4 a nőstény 4-6 centiméter. Leggyakrabban egyszínű vörös változatával találkozhatunk. Ezen kívül létezik még ún. wagtail platti (a test vörös, a száj, és az összes úszó fekete), napfényplatti (a test elülső része citromsárga, hátsó része sötétebb, általában narancs, vagy piros), korallplatti (a test szürkéskék fémes árnyalatú pikkelyekkel és piros vagy fekete farokúszóval), Mickey mouse platti (a test általában sárgás vagy arany alapszínű, egy kisebb vöröses területtel a hason, a törzsön pedig Mickey-egér fejre hasonlító fekete folt van), léteznek ecsetfarkú és magasúszójú plattik is.
A hímeket könnyű észrevenni gonopódiummá módosult farok alatti úszójukról, ami a megtermékenyítést szolgálja. A nőstények farok alatti úszója széles, legyező alakú.
Életmódja:
Mindenevő. Szívesen fogyasztja a kereskedelemben beszerezhető műeleségeket valamint élő vagy fagyasztott eleségeket (tubifex, szúnyoglárvák, különböző mixek, stb.) Növényi eredetű táplálékra rendszeresen szüksége van. Ez lehet a kereskedelmi forgalomban kapható növényi műeleség, forrázott vagy fagyasztott saláta, sóska, parajlevél.
Tartása:
Békés és igénytelen hal, szinte bármilyen fajjal megfér. A hímek nem agresszívak egymással. Vízre sem különösebben igényesek: Közepesen kemény - kemény vízben (pl. budapesti csapvíz) tökéletesen tarthatóak 23-28 fok között. (Lágy vízben fogékonyabbak lesznek a betegségekre) A nőstények 4-6 hetenként eltérő számú utódot hoznak világra, kannibalizmusra különösen az először szülő anyák hajlamosak. A kicsik gyorsan fejlődnek, lemezes táppal jól nevelhetők. Könnyen kereszteződik a mexikói kardfarkúhallal (xifó), ezért még a kereskedelemben is találhatunk hibrid egyedeket, melyek mindkét faj jegyeit magukon viselik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése